Columbus: Utazási útmutató, árak és ingyenes szállások · 2026.

LKLyudmila Kovalevamila_kovaleva · 2011. okt. 15.Olvasás

Június 30-án reggel körülbelül 10 órakor keltünk fel, és egyenesen a Port Authority felé vettük az irányt. Találtunk ott egy szupermarketet, vettünk valami kekszet és ásványvizet, mivel a többi ételük nem igazán ébresztett bennünk bizalmat) Délután 3-kor indultunk, szóval rengeteg időnk volt, de nem volt mit tennünk, ráadásul a csomagjaink is nálunk voltak. Mintha direkt csinálták volna, sehol sem volt sem pad, sem szék... igaz, az amerikaiak nem igazán aggódnak emiatt, bárhol leülnek: a lépcsőn, a füvön, sőt még a földön is! Elfáradva Aseka úgy döntött, ő sem aggódik tovább, és letelepedett a földre egy konnektor mellé, hogy feltöltse a telefonját. Eleinte én kicsit vonakodtam, de aztán én is leültem mellé... végül is hozzá kellett szokni az amerikai élethez) Körülbelül 14:20-kor elindultunk megkeresni a gate-ünket (a kaput, amely mögött a buszunk állt). 14:40-kor megkezdődött a beszállás. Mit is mondhatnék, átlagos buszok voltak... csak éppen a légkondicionáló miatt elviselhetetlen hideg volt bennük. Furcsák ezek az amerikaiak, inkább fázzanak, mint hogy melegük legyen. Szerencsére előtte már hallottam a buszokon uralkodó ilyen „éghajlati viszonyokról”, ezért magamra vettem egy csomó ruhát, és Aselyát is rákényszerítettem. Az első úti célunk Baltimor volt... aztán Rs Midway, Pittsburg, Columbus, Dayton Trot, Indianapolis, Garlingston, Burlington, Des Moines, Blumington, Omaha, Cheyenne, Lexington, Brush, Casper, Lovell és még egy csomó kisváros, amelyeken keresztülmentünk. Szinte minden városban át kellett szállnunk másik buszra. Persze 3 napot buszon tölteni nem könnyű, de gondolkodás nélkül megismételném! Hiszen amíg utaztunk, annyi kedves kisvárost és épületet láttam... lényegében átutaztuk fél Amerikát! Ezt a 3 napot kekszeken éltük túl, mert a szervezetünk egyszerűen elutasította ezt a mesterséges amerikai ételt. A buszokon és magukon az állomásokon rengeteg furcsa embert láttunk (higgyétek el, nálunk ilyet nem látsz). A legjobban az nevettetett meg, hogy sok srác (különösen az afroamerikaiak) miért hordja úgy a nadrágját, hogy a fenekük fele kilátszik (természetesen alsónadrágban)) Útközben megismerkedtünk két kedves, 35 év körüli amerikaival, akik közül az egyik itallal kínált (gondolom, hogy jobban aludjak)) Wyominghoz közeledve pedig megismerkedtünk egy bájos spanyol sráccal, aki megtanított néhány kifejezésre a nyelvén... Nagy csalódásomra ő Montanába tartott (egy állam, amely kicsit távolabb van Wyomingtól). Az utolsó megállónk Cody előtt Lovell városa volt. Ott egy kisbusz vett fel minket... az a tény, hogy az utasok közül csak én és Aseka voltunk, őszintén szólva kicsit aggasztott... egyetlen gondolat forgott a fejemben: „Istenem, milyen lyukba viszem minket! Aselya meg fog ölni!”

MMarinaMarina_Nagibina · 2011. aug. 13.Olvasás

Azzal kezdem, hogy az egész nyarat egy kisvárosi uszodában dolgoztam vízimentőként, ahol sehova sem lehetett menni, a közlekedés pedig katasztrofális volt... Heti 63 órát dolgoztam, ami a vízimentő alacsony fizetését és a költekezési lehetőségek hiányát figyelembe véve lehetővé tette, hogy pénzt spóroljak egy nagy utazásra... Barátok nélkül érkeztem Amerikába dolgozni, próbáltam valakivel összebarátkozni, hogy együtt utazzunk, de mindenkinek szeptember elejére szólt a jegye, így mindent egyedül kellett megoldanom... Az első utazásom nyár közepén volt, kértem egy hét szabadságot a cégtől és elmentem New Yorkba, azon a héten találtam egy napot, hogy megnézzem a Niagara-vízesést... Mivel ez csak az eleje volt, és nem volt utazási tapasztalatom, nem foglaltam szállást az interneten, és nem igazán tudtam, mit és hol kellene megnéznem New Yorkban... A szerencsének köszönhetően megismertem egy mexikói származású amerikait, aki az uszodámban dolgozott kertészként, és ő is New Yorkba tartott, így segített eljutni oda, és a szálláskeresésben is segített, egy hétre foglaltam... aztán megkértem, hogy vigyen el az Empire State Buildinghez és vegyen egy várostérképet... aztán elbúcsúztam tőle és egyedül maradtam... Másnap elmentem a Central Parkba, Felső-Manhattanben laktam, elmentem a park felső részébe, és fél óra múlva sikeresen összekevertem a déli és a keleti irányt... jó, hogy ott rengeteg riksa van... és az egyikük ukrán volt, azt mondta, hogy ingyen elvisz és segít kijutni, körbevitt a parkban, elvitt a Columbus Circle-ig, és elmagyarázta, hogyan juthatok el a Szabadság-szoborhoz... Már megtudtam, hogy ingyen lehet komppal menni Staten Islandre... És azt is kiderítettem, hol van az autóbusz-állomás, ahol jegyet lehet venni a Niagarára... elmentem metróval az állomásra, kiszálltam, és nem találtam... jó, hogy egy srác segített eljutni a Greyhoundhoz és jegyet venni, és már tudtam, hogy másnap este indulok a vízeséshez... Amikor egész éjjel azon a buszon utaztam, annyira fáztam... annyira örültem, hogy farmerben mentem... A légkondi azokon a buszokon pokoli... De furcsa módon a mai napig ezt a busztársaságot használom... Reggel érkeztem, még az attrakciók nyitása előtt, először ültem a parkban... aztán észrevettem, hogy mindenki egy irányba mozog, elsétáltam és rájöttem, hogy olyan közel voltam a vízeséshez... annyira tetszett... ez valami csodálatos!!! Egész nap csak 2 attrakciót használtam, egyébként csak sétáltam és kávézókba jártam... így töltöttem az egész napot... a visszaútra szóló buszom este fél 11-kor volt, direkt ilyen jegyeket vettem, hogy legyen időm éjszaka megnézni a vízesést... Majd New Yorkba visszatérve csak sétáltam, utazgattam, nézelődtem... az egyedüli utazás legnagyobb hátránya, hogy állandóan megkérni az embereket, hogy készítsenek rólad fotót, unalmas... és nem mindig akadnak olyanok, akik beleegyeznek... Ahogy véget ért a hét, felszálltam a buszra és elmentem Washingtonba, onnan pedig megbeszéltem az ismerőseimmel, hogy felvesznek (szerencsére addigra már voltak ismerőseim... mert amíg nem találkoztam velük, a nyár nagyon lassan telt). Szóval megérkeztem, és kiderült, hogy ők még Ocean Cityben vannak, és ez legalább még 4 óra várakozás, én pedig egy hatalmas táskával voltam... úgy döntöttem, megvárom őket a Union Stationön... vártam, vártam... és mivel Washingtonban rengeteg hajléktalan van, mind pénzt kértek, aztán este, amikor besötétedett, az egyikük odajött hozzám és azt mondta, hogy van helyük aludni!!! Nagyon meglepődtem... de akkor is nagyon kedves volt tőlük.

Összességében rengeteg mindent lehetne mesélni, sok szép és tanulságos történet van... Most néhány hasznos tanács az újonnan érkezőknek. Először is, amikor megérkeztek, ne féljetek senkitől és semmitől, a repülőtér nagyon biztonságos hely. Nézzetek körül, találjátok ki, hogyan juthattok el a Greyhoundhoz, és nyugodtan menjetek a metróhoz, a repülőtéren nem érdemes enni – az árak az egekben vannak. A metróban (persze kicsit ijesztően néz ki, de ez csalóka, számomra ezek a földalatti alagutak otthonossá váltak), a repülőtérről jövő vonal Brooklynon keresztül megy, lesznek nem túl jó állomások, és nagyon komoly arcú feketék is felszállhatnak :) Ne féljetek tőlük, viselkedjetek nagyon magabiztosan, tartsatok „kőarcot”, és élvezzétek az ablakon túli kilátást, odajöhetnek hozzátok mindenféle őrültek vagy csak random feketék, ne szégyelljetek velük beszélni, ne féljetek, ne mutassátok, hogy először vagytok itt és le vagytok nyűgözve, beszéljetek nyugodtan és magabiztosan. Ja, elfelejtettem említeni, ha hosszabb ideig terveztek New Yorkban maradni, vegyetek bérletet... A Greyhound talán a „legveszélyesebb” :) hely lesz számotokra, mert ott mindenféle alakok kószálnak, akik pénzt kéregetnek.. Nem érdemes gyorsan és zavartan járkálni, „ünneplőbe” öltözni sem, hétköznapi ruhában menjetek. Ha jól emlékszem, a metróból kijövet közvetlenül a peronról mentek be a Greyhound belsejébe, jobbra vannak a jegypénztárak, ha venni kell. Ja, a ruhákról még... Másodszor egy táskával mentem, amiben az egyetemi füzeteimet hordtam :) Volt benne törölköző, pár alsónadrág, zokni, nadrág és egy póló... Szóval, kijöttök a Greyhoundból, szállást kell keresni (egyébként az éjszakát ott is kivárhatjátok, ha féltek kimenni.. bár nem kell félni), menjetek fel pár utcát és forduljatok jobbra – a központ felé, útközben látni fogtok hoteleket, menjetek be azokba... Balra nem kell menni – a 12. sugárútra (12 Ave) juttok, ott nincsenek hotelek :) Ha reggel vagy napközben érkeztetek, sétáljatok, felmehettek az 59. utcáig a parkba, ott falatozhattok és kifújhatjátok magatokat, friss és hűvös van, sétáljatok mindenhol.. A Mekibe sem érdemes bemenni, és igazából az összes ilyen kávézóba sem... Ha van kedvetek, keressétek az 5. sugárút és a 42-47. utca környékén a China Buffet Kinget (tájékozódási pont – egy nagy vörös rák – cégér, azon a környéken). Ott 12-14 dollárért svédasztal van, jól és finoman lehet lakni. Szállás – vegyetek újságot, telefonáljatok, Brooklynba az oroszokhoz, különösen Brighton Beachre ne menjetek – semmi érdekes nincs, sőt, az a környék engem borzasztóan idegesít, és általában próbáljatok minél kevesebb dolgot intézni velük, főleg disznók, a sajátjaikat is átverik. Munka, nos, mit is mondhatnék... csak járni és keresni kell, próbáljátok megkérdezni a riksásokat, ők a Central Park környékén vannak – sok orosz srác van, mindent elmondanak, a munka elvileg jövedelmező... Én a http://www.meyersmoving.com/ oldalon dolgoztam, a weboldalon vannak telefonszámok, hívjátok, érdeklődjetek, a fizetés 8$ volt, de a borravaló napi 50-100$, szinte garantált. A legfontosabb, hogy ne féljetek, senki nem fog leszúrni, megölni vagy csak úgy elvenni a pénzeteket, tartsátok magabiztosabban az arcotokat. Azt tanácsolom, sétáljatok Manhattan alsó részén, a 12. utca alatt szép környékek, parkok vannak, este mindenképpen menjetek el az Union Square Parkba (14-16st.&Park Ave-Broadway). Piercinget én Manhattan alsó részén csináltattam valahol – rengeteg szalon van, 15$ egy fül :) + a borravalót ne sajnáljátok, ennél a mesternél egyébként a „dicsőségtáblán”, mások között, ott lógott Filipp Kirkorov saját kezűleg aláírt fényképe, jókívánságokkal :) Taxival közlekedni – drága, a pontos összeget nem tudom, de a sofőrök (főleg a feketék) nagyon megsértődnek és dühösek lesznek, ha vissza kell adniuk :) Ne feledjétek, Manhattanben a 15% borravaló – ez a legnormálisabb!!! Gyakran ettünk a Columbus Circle-nél – ott csodálatos szökőkutak vannak, lehet a szomszéd boltban „venni” (vásáro

Hasznos oldal!! Amerikában az internet-hozzáférés egy nagyon szükséges dolog – legyen szó álláskeresésről, lakáskeresésről vagy a szülőfölddel való kapcsolattartásról! Ha van laptopod, mint azt mindannyian tudjátok, ez rendkívül egyszerű, mivel a Wi-Fi hálózatok szinte mindenhol elérhetőek, különösen a parkokban és a bevásárlóközpontokban... Hol lehet ingyen internetet fogni New Yorkban? 1) A diákok kedvenc helye - Apple Store - az 59. utcában és az 5. sugárúton, valamint a SoHo negyedben található (nos, azokban, ahol én jártam). Itt sok laptop van, sok orosz diák, és szinte soha nincs szabad hely) 2) Samsung - ez a hely a Columbus Circle-i bevásárlóközpont 3. emeletén található, az 59. utcában. Itt szinte mindig van szabad számítógép, és sokkal kevesebb a diák, ráadásul itt filmet is nézhetsz a kanapén heverészve (ha szerencséd van), vagy játszhatsz. 3) Columbia Egyetem. Egyszer úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk ezt a tudásközpontot, nagyon szép a kampusza, és néhány épületben vannak számítógépek és internet! Voltak ott puha ülőkével ellátott padok, ételautomata és vécé is! És ez mit jelent? Ha nincs hol aludnod, menj oda!!))) Csak már nem emlékszem, melyik épület volt pontosan)) Ha még eszembe jut valami, biztosan megírom.