Miután visszatértünk a kanyonból, kidőltünk aludni. Csak másnap reggel 11-kor ébredtünk fel. Ez volt az egyetlen alkalom az elmúlt napokban, amikor végre kipihentük magunkat. A harmadik, utolsó nap Vegasban. A repülőjegyek New Yorkba (ismét Minneapolison keresztül) aznap délután 4-re szóltak. Felébredve és falatozva elindultunk Vegas központjába, arra a bizonyos Las-Vegas Blvd-ra. A buszról az elején szálltunk le, és gyalog folytattuk az utat. Eleinte semmi érdekes nem volt, csak tucatnyi kis kápolna, ahol a boldog párok összeházasodhattak a híres Vegasban. Vagy mint Stu a „Másnaposok”-ban, elvehettek egy prostituáltat. Léna képtelen ötletekkel áll elő: „Házasodjunk össze, és azonnal váljunk el!” Egyébként az a kápolna, ahol Stu házasodott, pont az utunkba esett. Miután ebédeltünk a Burger Kingben és neteztünk egy kicsit, továbbálltunk. Az egyik első látnivaló, amibe belebotlottunk, a Stratosphere volt – egy hatalmas torony, a tetején kilátóval. Aztán beindult a dolog: Circus Circus, Encore, Palazzo, Wynn, Venetian, The Mirage, Caesars Palace, Bellagio, mini-Eiffel-torony, mini-New York. Ez mind klassz. Olyan volt, mintha a GTA San-Andreas-ba csöppentem volna. Fájdalmasan ismerős helyek, ja igen, a kitalált Las-Venturas-t az igazi Las-Vegas-ról másolták. Csak nappal ez az egész hatalmas díszletnek tűnik, nem olyan hatásos, mint éjszaka. De azért néha lenyűgöző. Nos, eljött az ideje, hogy elinduljunk a reptérre. Las Vegas klassz. A Grand Canyon még klasszabb. De a pozitív élmények ellenére fáradtak voltunk, és már New Yorkba vágytunk. Ezzel véget is ért a vegasi utunk: minden kihalt volt, fülledt, a levegő mintha olvadt volna, pont úgy, ahogy lennie kellett.
+2
