Minden nehézség ellenére ez tett engem a legboldogabb emberré, aki büszkén mondhatja: győztes vagyok! Minden rendbe jött, és sokkal többet találtam az életemben. Mindig emlékezni fogok azokra a napokra Salisburyben, az óceán hullámaira Ocean Cityben, a Mexikói-öböl meleg vizére Playa Bagdadnál, és minden tudás, amit megszereztem, tovább fog vezetni az életben. Hiányzik a forró és ízletes barbacoa, ami vegetáriánusból húsevővé tett, az avokádós taco a szomszéd kertjéből... Tudtam, hogy vissza kell térnem, és azt hittem, minden elemi könnyű lesz. De egy nap rájöttem, hogy valami olyasmit érzek, ami annyira epikus, hogy soha nem éreztem még azelőtt. Összecsomagoltam a bőröndjeimet, megköszöntem a családnak, akik annyit segítettek, és Gekkel elindultunk a határ felé... Könnyek homályosították el a szemem. Odaléptem a legközelebbi emberemhez, és azt mondtam, hogy szeretem. Bedobtam 25 centet az automatába, és átmentem a forgókapun... Néztem őt, és ő is sírt, akárcsak én. Távolodtam, de néztünk egymásra... kiabáltam, hogy így kell lennie, de vissza fogok térni, tudod... csak higgy és ne add fel! Never give up... A repülőgép vitt egyre messzebb, én pedig szorongattam azt, ami a kincsemmé vált... a kis plüss egeret, ami Hectorom egyetlen játéka volt. Neki pedig megmaradt a nyulam és egy nagy gyerekrajz a szobám falán... Azért rajzoltam, hogy amikor felébred, lássa, és akarjon ma tenni valamit, ami újra közelebb hoz minket... Hiszen mi sosem adjuk fel!
+2